A Visegrádi-hegység belső, zegzugos területein vezet végig a Dunához leereszkedő útvonal, mely során nagyszerű kilátóhelyeket és bájos réteket keresünk fel.
Az Országos Kéktúra e szakaszán mélyen behatolunk a Visegrádi-hegység erdőibe, és ezzel már belekóstolunk az Északi-középhegység vadregényes hegyvidékeinek hangulatába. A hegység a Kárpátok vulkanikus vonulatának tagja, mely fénykorában az 1300 métert is meghaladhatta. A tűzhányó alaposan lepusztult az évmilliók során: a ma erdős, a Duna felé sugarasan tartó völgyhálózatú hegység látványosan tagolt felszíne tárulkozik föl előttünk a dobogókői kilátóból.
A kis terjedelmű, alacsony hegyvidék méretéhez képest különösen élénk formakincset rejt. Vadregényes mivoltát a hatalmas, sötét andezitszikláknak; a kőzetbe mélyen bevágódott, rövid távon nagy szintkülönbségeket helyenként vízesésekkel legyőző patakok szurdokainak; a dunakanyari panorámáknak; illetve a fogsorszerűen sorakozó vulkanikus szirteknek köszönheti.
Kiindulópontunkról láthatjuk a Vadálló-kövek vulkanikus eredetű sziklafogait is, és feltűnik a Duna túloldalán a Szent Mihály-hegy, melyet a folyó választott el a hegységtől. A Dobogó-kőt elhagyva nagyrészt lakatlan erdővidék belsejébe ereszkedünk, felkeressük a Sikárosi-rét hegyek ölelte, szép medencéjét, majd a Bükkös-patak kellemes hangulatú völgyéből kanyarodunk át Pilisszentlászlóra. A hegyvidék centrumának egyetlen településéről felkapaszkodunk a Pap-rét nyeregponton álló erdészházához.
A túra utolsó szakaszán nekivágunk a Visegrádi-hegység egyik északkeleti gerincének, amely vadregényes, a településektől távoli panorámákkal, sötét, alig háborgatott erdőkkel és dús füvű tisztásokkal kárpáztat el. A menetelés legvégén a Visegrád fölötti kis fennsíkra érkezünk, szemben a Magas-Börzsöny hatalmas, erdős bércei tűnnek fel. Végül a Fellegvár mellett ereszkedünk le a Duna partjára.
A teljes cikk ezen a linken olvasható.